Tegnap megvolt a nagy áttörés: a lányom átfordult a hátáról a hasára. Egyelőre jobboldali, de hátha majd kinövi...
2006.09.30.
Az első láz. Némi nyűglődés után észreveszem, hogy forró a feje, és 38.8-at mérek. Nincs pánik, csak kúp, és utána maratoni alvás.
2006.10.07-08.
Ez a hétvége a dumáé, az a lényeg, hogy minél többször tudja egymás után azt mondani: heőőő. Aztán meg már nagyon jól megy a hasonfekvés is: saccra az öt perc is megvolt, szépen felemelt fejjel, csak elég érdekességet kell látni hozzá. Például a csörgős-zörgős könyvet, amihez – most először vettünk észre tudatosságot – hozzányúlt. Hétfőn, a háromhónapos szülinapon megint látjuk, még bizonytalanul, de nyúl a tárgyak után.
2006.10.12.
Ma arra ébredtünk, hogy világos
van, Petike 12 órája alszik. Közelebb érve kiderült, úgy örült
félálomban megtalált hüvelykujjának, amit végre teljesen
különállóan tudott szájbavenni és fixálni, hogy fel sem
ébredt. A hüvelykujj ugyan rosszul végezte, mert a szívóerőtől
püspöklila lett, és ezen a nap során tett további sikeres
próbálkozások sem javítottak.
